Bemutatkozás
– Hol születtél?
Egy somogyi kis faluban, Bonnyán születtem és a szomszéd községben, Ecsenyben nőttem fel.
– Hol élsz, mivel foglalkoztál és most mivel foglalkozol?
Érettségi után képesítés nélküli óvónőként, ezt követően telefonközpont kezelőként helyezkedtem el. Nehezen éltem meg, hogy fiatalon rokkantnyugdíjba kényszerültem, nem keseredtem el, hanem otthon végezhető telefonügyeletet vállaltam és gyerekeknek segítettem a német nyelv tanulásában. Több szervezet összefogásának eredményeként már 10 éve, hogy munkához juthattak a látássérültek, azóta különböző papír alapú munkákat végzünk.
– A látássérültségemről
Születésem után nem sokkal már észre lehetett venni, hogy valami nincs rendben a szememmel, egy budapesti szemklinikán számos műtéttel sikerült valamennyi látást megmenteni. Igazán csak az iskolában döbbentem rá, hogy a többiekhez képest, milyen rosszul is látok.
– Családod bemutatása
Kaposváron élek a férjemmel együtt egy kertes családi házban. A lányom közgazdász diplomát szerzett, egy személygépkocsikat gyártó nagyvállalatnál folyamatszervezőként dolgozik és már évek óta önálló életet él.
– Tagja vagy-e egy másik egyesületnek, csapatnak, zenekarnak?
A kaposvári Evangélikus Egyház közösségének vagyok a tagja.
– Amit még szeretnél megosztani velünk
1982-ben tagja lettem a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Szervezetének. Munkalehetőséget találtak számomra. Hálából aktívan bekapcsolódtam a Szervezet életébe. Részese lehettem a szükségszerű változásoknak, az új Egyesület megalakulásának és 10 éve tartó töretlen fejlődésének.
13+1 színes kérdés:
1. Mi a legkedvesebb gyermekkori emléked?
Felejthetetlen élmény volt számomra sportrepülőről látni a Dunát és 800 lépcső leküzdése utána a Münster tornyából megcsodálni Ulm városát.
2. Mi az, amit az életben a saját károdon tanultál meg?
Megtanultam, hogy akarata ellenére senkinek nem érdemes segíteni, még akkor sem, ha egy kínálkozó jó lehetőséget szalaszt el. Megtapasztaltam, hogy nem szabad vakon megbízni senkiben, mérlegelni kell, hogy kinek a véleménye fontos nekem.
3. Mi az, amit sosem kérdeztél meg a szüleidtől, pedig meg kellett volna?
Hálával gondolok a szüleimre, akik sokat tettek értem. Életük utolsó szakaszában szinte naponta velük lehettem, sokat beszélgettünk: gyermekévek, háború, hadifogság, vagyonelvétel… aztán mindent a nulláról kellett kezdeni. Amit tudnom kell, arra megkaptam a választ.
4. Mire sajnálod legjobban az időt?
Sajnálom az időt a meddő vitákra és tudatosan kerülöm azokat a helyzeteket, amelyekben nem érzem jól magam, valamint azoknak a társaságát, akik csak a gondjaikat zúdítják rám. Az elkerülhetetlen várakozási időt igyekszem egy jó beszélgetéssel vagy zenehallgatással lerövidíteni.
5. Kitől kellene bocsánatot kérned, és miért?
Érzésem szerint senkitől sem kell bocsánatot kérnem, de ha úgy adódna, bármikor megtenném.
6. Neked mitől megy fel a pumpa?
Általában türelmes vagyok a környezetemmel szemben és higgadtan reagálok a naponta felmerülő problémákra, de velem is megtörténik, hogy felmegy az a bizonyos pumpa. Bosszankodom, ha ügyintézés közben túlbonyolított bürokráciával találkozom, nem vesznek emberszámba, vagy megalázó helyzetet idéznek elő.
7. Hogy néz ki egy tökéletes napod?
Mindig öröm számomra, ha együtt lehet a család a rokonság. Szeretek színházba járni, hangos könyvet hallgatni, jó kikapcsolódás a kertészkedés is. Szívesen veszek részt az Egyesületünk által szervezett kirándulásokon és a változatos programokon.
8. Ha földet örökölnél, mit tennél vele?
Biztosan nem gazdálkodnék rajta, eladnám és az árból egy kisebb lakást vennék magunknak.
9. Hol etted életedben a legjobbat és mi volt az?
A nagymamák nagyon finom rétest tudtak sütni, igyekeztem tőlük ezt a tudományt ellesni és a lányomnak továbbadni.
10. Kinek és/ vagy minek a hangját szereted a legjobban?
Kora tavasztól késő őszig a kertünkben hallgathatom a madarak csivitelését, főleg a sárgarigók hangját szeretem, néha „válaszolgatok” is nekik.
11. Van olyan álmod, amit még nem valósítottál meg?
Vajon milyen érzés lehet tökéletesen látni, sohasem fogom megtudni! Legalább álmomban látnék jól, de úgy vezetek autót is, hogy mindent letarolok, ami az utamba kerül. Talán egy erdélyi kirándulás még valamikor valóra válhat…
12. Mit változtatnál meg, ha bármit megtehetnél?
Nagyobb támogatásban részesíteném azokat a munkáltatókat, akik a fogyatékkal élő embereknek értékes munkát tudnak biztosítani, mert sokkal jobb érzés dolgozni, mint kiszolgáltatottnak lenni.
13. Ha van mennyország, hogyan fogod köszönteni az Úristent a túloldalon?
Nincs bennem semmi félelem, hiszen részese lehettem szüleim utolsó pillanatainak. Ha eljön az idő, azt meg fogom érezni, addig is elfogadom, amit a sors még számomra tartogat.
13+1. Kitől kérdeznél, azaz kinek dobnád a labdát?
Hosszú Jánosnak küldeném a labdát évek óta figyelem, milyen jól veszi az akadályokat, benne látom Egyesületünk jövőjének egyik meghatározó személyét.