Hírek

Bemutatkozás

• Hol születtél?

Lukics József Gábor vagyok. 1975-ben születtem Kaposváron.

• A látássérültségemről

Öröklött hajlamom volt a cukorbetegségre, látásproblémám is ennek köszönhető. 2012 óta vagyok az egyesület tagja.

• Hol élsz, mivel foglalkoztál és most mivel foglalkozol?

A kilencvenes években, korai szakaszban foglalkoztam fitoterápiával, masszázzsal, természetgyógyász jellegű tanulmányokat folytattam. Később a médiában helyezkedtem el, írok újságoknak és riportokat is készítettem. 2003-tól a hagyományőrzés is komoly szerepet képvisel az életemben. Ezek a dolgok kiegészítik egymást, mivel a történelem nagy szerelmem.

• Amit még szeretnél megosztani velünk

Szabadidőmben próbálok művelődni. Mivel az olvasás sajnos számomra most nem megoldható, hangos könyveket, videókat, ismeretterjesztő jellegű könyveket hallgatok. Rengeteg dolog érdekel a világból, de egyes könyvekhez csak szkennelve tudok hozzájutni és a beszélő program olvassa fel, ami nem olyan élvezetes, mint régen.

13+1 kérdés:

1. Mi a legkedvesebb gyermekkori emléked?

A dédi mamám mesélt a 77 magyar népmese című könyvből. A dédi papám hintáztatott és ez egy maradandó élmény maradt.

2. Mi az az életedben, amit a saját károdon tanultál meg?

Más az, amit az ember hisz magáról és más az, amilyen valójában a személyisége. Ha a kettő közti kontrasztot nem veszed észre, akkor szembe találkozol saját magaddal és a valódi lehetőségeiddel és ez nem jó érzés.

Konkrétan arról beszélek, hogy nem gondoltam volna, hogy probléma lehet a szememmel. Ez nyilvánvalóan önhittség volt, és úgy érzem, hogy ebből az állapotból a betegség mozdított ki. Ha egy konklúziót kellene ebből levonni, akkor azt mondanám, hogy az ember saját maga felelős a legtöbb esetben az egészségéért. Felmenőim között mindenhol jelen volt a cukorbetegség és figyelhettem volna rá. Azt gondolja az ember, hogy sérthetetlen, de rá kell jönnie, hogy ez nem így van.

3. Mi az, amit soha sem kérdeztél meg a szüleidtől, pedig meg kellett volna kérdezni?

Nincs ilyen kérdés.

A nagymamám volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni. Úgy viszonyultam hozzá, mint egy anyához és ő is úgy viszonyult hozzám, mintha a fia lennék.

4. Mire sajnálod legjobban az időt?

Az alvásra. Nem tudok jól aludni, amióta a szememmel műtöttek, de szeretek gondolkodni, nagyon sokféle tárgykörrel foglalkozom. Ezoterikus témakörökben is tartottam előadásokat az ország minden területén.

5. Kitől kellene bocsánatot kérned és miért?

A nagymamámtól szívesen bocsánatot kérnék, mert úgy gondolom, hogy néha türelmesebb is lehettem volna vele az utolsó években, amikor már beteg volt. Nagyon jó kapcsolatban voltunk és igyekeztem, de úgy érzem, hogy még többet érdemelt volna. Nem adtam vissza azt, amit kaptam tőle.

6. Neked mitől megy fel a pumpa?

A logikátlanságtól és a primitív emberektől, vagy attól amit értelmetlennek látok.

7. Hogy néz ki egy tökéletes napod?

Ha tanultam valamit önmagamról és megértettem valamit a világból, amit előtte nem értettem és sikerült valamit adnom másnak is abból, amit az elmúlt évek során megtapasztaltam.

8. Ha földet örökölnél, mit tennél vele?

Építtetnék rajta egy központot, amely magában hordozná a középkor ismertetőjegyeit. Létrehoznék rajta egy íjász pályát és egy házacskát, ami a központja lehetne. Ha valaki oda jön, élvezhetné annak a világnak egy kis részét, ami régen volt és valahol vissza lehetne térni a múltba. A pozitív dolgokra gondolok és az emberiesség is több volt akkor még az emberekben, mint a mai korban, amikor már kicsit lélektelenné vált minden.  Egyfajta múlt idézés lenne.

Másik variáció, hogy építenék rá egy könyvtárat, aminek több része lenne. Kölcsönözhető, de aránylag ritka könyvekből állna, amelyek tudást hordoznak. Egy fajta Noé bárkája lenne könyvekből. Segítenének sok embernek abban, hogy megértsék a tudás bizonyos részeit. Többféle formában lennének jelen a hangos könyvtől a filmeken át, az egyszerű nyomtatott könyveken keresztül, amiket nagyon szerettem és sokat olvastam belőlük. Minden, ami üzenetet hordoz, jelent valamit, aminek értelme van, helyet kaphatna ott.

9. Hol etted életedben a legjobbat és mi volt az?

Nagymamámnál, mert nagyon jó lecsót csinált.

10. Kinek és vagy minek a hangját szereted a legjobban?

Van egy Hajni nevű hölgy ismerősöm, akinek a hangját nagyon szeretem. Ha zenéről van szó, akkor pedig Vikidál Gyula és Ian Gillan hangját kedvelem.

11. Van olyan álmod, amit még nem valósítottál meg?

Sok ilyen álmom van. Egyik a kiragadott dolgok közül, hogy szeretném, ha egyszer lenne saját házam és azt teljesen megújuló energiaforrásokkal tudnám üzemeltetni, hogy abszolút ne ártsak semmit a Földnek. Szeretnék egy olyan csapatot létrehozni, vagy tagja lenni ennek a csapatnak, amely nem csak a külsőségekre figyel, hanem foglalkozik az ember belső részével is, érzelmeivel, intellektusával. Az lenne az igazán normális, hogyha a szellemi, az érzelmi és a fizikai dolgokat egyensúlyba helyeznénk. Ez a három mindig egyforma részt kapna és a fiatalokat értelmesen nevelnék. A fizikai és a szellemi között meg kellene találni az egyensúlyt, illetve az érzelmi oldal is fontos lenne, amit az iskolákban abszolút nem foganatosítanak. Nevelik a gyerekeket szellemileg, de érzelmileg abszolút nem, hogy hogyan kommunikáljon, hogyan szóljon a másikhoz, mit jelent az empátia. Ezt létrehozni egy oktatási intézményben jó dolog lenne.

12. Mit változtatnál meg, ha bármit megtehetnél?

Azt kívánnám, hogy ne létezzen ember a bolygón. Az emberiség jelenlegi formájában egy pusztító betegség. Amit csinálunk, a Földdel, más fajokkal és egymással, aszerint méltatlanok vagyunk az életre, és ha kiszabadulunk a Föld nevű bolygóról, ami hamarosan meg fog történni az űrutazás segítségével, akkor akár az egész galaxist megfertőzhetjük azzal, amilyenek vagyunk. Látok rá lehetőséget, hogy az emberi faj felnőjön, csak éppen az oda vezető utat nem látom. Jelen pillanatban ugyanazt csináljuk, mint 5000 éve, csak másképp. Akkor őszintén csinálták ezeket a dolgokat egymással, most elrejtjük. Abszolút optimista vagyok, de abban nem hiszek, hogy az emberiség meg fog változni. Nagyon sok pozitív dolgot tettünk és sok pozitív dolgot hoztunk létre, de a pillanatnyi tények fényében a saját fajunk számára. Ha viszont összességében, globálisan nézzük az életet és az egész világot, akkor nem tudom, hogy az ember egyáltalán méltó-e rá, hogy ezt az ajándékot megkapja. Lehetne összhangban élni a természettel, mint az ókorban élt népek többsége. Nagyon sok embert szeretek, de az emberiséget jelen pillanatban, jelen állapotában nem tartom alkalmasnak az életre azok alapján, amit teljesített az elmúlt évezredek alatt.

13. Ha van mennyország, hogyan fogod köszönteni az Úristent a túloldalon?

Ha van mennyország, akkor sem biztos, hogy Istennel fogsz ott találkozni. Én hiszek Istenben és én úgy gondolom, hogy ő a minden. Mindannyiunk összessége, az élő és az élettelen dolgok és még ennél is sokkal több. Minden élő és élettelen dolog, ami a világban jelen van, s ami nincs jelen, az együttesen is egy jelentéktelen erő ahhoz képest, amit úgy hívunk, hogy „Isten”. Ezért nem tudom, hogy hogyan lehet vele találkozni, maximum visszatérni belé tehát úgymond egyesülni vele. Hermész filozófust idézném, aki azt mondta, hogy az ember születése halál és az ember halála a születés egyik eleme. Ezzel azt akarta mondani Hermész, hogy amikor megszületünk itt, akkor elveszünk egy szellemi világ számára, és amikor meghalunk, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy visszatérjünk abba az egységbe, amit elhagytunk.

A pokol viszont valóban létezik és néha úgy gondolom, hogy ez az, ahol most élünk mert amit csinálunk az elég sok szenvedést okoz minden érző lénynek még önmagunknak is. Van egy törvény, ami szerint, amit tettél, ugyanazt kapod vissza és függetlenül attól, hogy ezt mikor éljük meg, helyreáll az egyensúly. Ez a hatás – ellenhatás törvénye, bizonyos helyeken „karmá”-nak nevezik. A világban a legnagyobb törvényszerűség, amit én megtapasztaltam az egyensúly, a természet egyensúlyra törekszik. Az ókorban is megénekelték és Buddha is tanította, hogy az arany középút, az, ami a boldoguláshoz vezet.

13+1. Kitől kérdeznél, azaz kinek dobnád a labdát?

Edelényiné Sebestyén Nórának dobom a labdát.