Szemléletformálás egy “érzékeny” közösségben

Szeptember 14-én - Kaposvár Megyei Jogú Város megbízásából - egy különös szemléletformáló programsorozatnak lehettünk részesei, amelynek egyik eleme a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola Pécsi utcai tagiskolájában zajlott.
Pécsi utcai iskola érzékenyítése

Az MVGYOSZ Csepeli Vakvezetőkutya Kiképző Iskolája néhány munkatárssal és három kutyával jött el. Szemet-lelket gyönyörködtető kutyás bemutatót tartottak az iskola diákjai és dolgozói számára. A bemutató során megismerkedhettek az érdeklődők a kutyus és gazdája viszonyával, a képzés menetével és azzal, hogy egy kutya milyen feladatok elvégzésére képes, milyenekre nem. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a vakvezető kutyák nem képesek például a közlekedési lámpák színeinek megkülönböztetésére, mint ahogy arra sem, hogy ha egy vezényszót mondunk nekik, annak alapján egyik pontból a másikba elnavigál bennünket. Ezek helyett viszont több tucat vezényszóra képesek megbízhatóan és megfelelően reagálni, valamint a gazdik is tudnak további vezényszavakat is tanítani kutyájuknak a közös munka során.

A telepen lakó gyerekek többsége alapvetően fél a kutyáktól, mivel legtöbbször kóborkutyaként találkoznak velük. Itt élhették meg először azt, hogy egy kutya nem csupán egy vad, kóbor állat, hanem egy intelligens segítőtársa is lehet sok embernek.

A bemutatót követően – a délutáni órákban – a Nádasdy utcai Nostro Szolgáltató- és Közösségi Házban tartottak szemléletformáló foglalkozást a Vakok és Gyengénlátók Somogy Megyei Egyesületének lelkes munkatársai. A program célközönsége főként a telepen élő roma családok voltak, akik különös érzékenységgel és figyelemmel oldották meg a rájuk váró feladatokat. Nagy öröm volt számunkra, hogy a telepen élő látássérültek közül is eljöttek családjukkal együtt.

Ezen alkalomra is az eddigiekhez hasonló programmal készültek munkatársaink: ki lehetett próbálni a szimulációs szemüvegeket, amelyek úgy mutatják be a látásmaradványt, mintha bizonyos szembetegségekkel élnénk együtt.

Néhány asztalnál lefedett szemmel kellett mindennapi feladatokat elvégezni, mint például kancsóból való töltés, zokni párosítás, babaöltöztetés, stb.

Aki pedig beszélgetni szeretett volna, vagy konkrét tanácsra volt szüksége, munkatársaink erre a célra is rendelkezésre álltak.

Ez alkalommal csupán néhány órát tölthettünk Kaposvár roma közösségének szívében. Őszintén reméljük, hogy sok új információt hallhattak tőlünk, de még inkább reméljük azt, hogy jobban megérthették: látássérültként is élhető teljes élet.

Vakon megbízhat bennünk!