Mint az előző rész végén említettem, sok új élménnyel, de viharos érzelmi állapotban tértem haza. Egyeseknek furcsa lehet, de az érzelmi kettősség sokáig megmaradt. Sokan nagy szabadságról és kitörő örömről számoltak be korábbi olvasmányaikban hazatértük után, de nekem előjött a negatív oldal is, ha valami balul ütött ki.
Eltelt két hónap és én sokat tervezgettem magamban. A család többi tagjában is egyre inkább tudatosodott a tény, hogy közel van már Reena felkészítésének vége. Október elején hívott a kiképzője, hogy levizsgáztak és viszonylag hamar fel kellene mennem az egy hetes átadó tanfolyamra. Sok időm nem volt gondolkodni,
Stecher Andrea vagyok. Születésem óta vakon élek. Szulokban, egy somogyi kis faluban lakom, Barcs közelében. Idős szüleimmel és 9 éves kislányommal alkotunk egy családot.
Egy tagtársam javasolta, hogy írjam le gondolataimat és tegyem ki a honlapunkra. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy ezzel hasznos információkhoz juttathatok másokat és talán időnként jó olvasnivaló és szórakoztató is lehetek egyeseknek.