A látó társ: vakvezető kutyával kinyílt a világ Nóra előtt

Kaposvár | Megtalálni egy teafőző kapcsolóját, nem nagy dolog. Hogy ezt egy szinte vak hölgy mégis gyorsabban megteszi, mint e cikk szerzője, legalábbis megmosolyogtató. Főként akkor, ha erre a reakció csupán annyi: az embernek marad a tapintás. S talán e hozzáállás eredménye, amire egy sérült csak vágyhat: nincs miért sajnálni őt.

? Nem tudom, hogy működik ez a teafőző, a férjem szokta használni. Ám mire ezt kimondta, s körülnézhettem volna, vendéglátóm már le is kapcsolta a masinát. Miközben arra kért, készítsem el úgy magamnak a teát, ahogy szeretem, csak halkan jegyezte meg: az embernek marad a tapintás!

A születésétől látássérült Edelényiné Sebestyén Nóra és Strimmel, a fekete labrador vakvezető kutyája, valamint Zsolt a férj, és két kisfiuk három éve élnek Kaposváron.
? A férjem látó, 2004-ben mély barátsággal kezdődött a kapcsolatunk, csak egy évvel később lett szerelem az ismeretségből. Zsoltról tudni kell, hogy 30 éves korában elvesztette fél fülére a hallását, tehát gyakorlatilag nincs térhallása. Megismerkedésünkkor persze még nem tudtam beleélni magam ebbe a helyzetbe. Így történhetett meg, hogy egyszer, amikor a Margitszigeten sétáltunk, valahonnan zenét hallottam, s érdekelt, tartozik-e hozzá valamiféle látvány is. Kérdésemre Zsolt úgy reagált: ha megmondom a hangok irányát, megmondja, milyen látvány tartozik hozzá. A mai napig mindennapos élményünk, hogy ő az én szemem, én pedig az ő füle.

? Valóban úgy van, ha az ember egyik érzékszerve kiesik, akkor a másik jobban kezd működni?
? Fizikailag nem. De megtanul az ember jobban koncentrálni a többi érzékszervére, s az alapján felvenni az információkat. Erre mindenki képes volna, ha rászorulna.

? Ön kevésbé szorul erre? Hiszen itt van Strimmel.
? Nagyon nagy élményem, hogy már nincs akkora fal köztem és az emberek közt, mint amikor fehér bottal közlekedtem. A kutya megnyitja az emberek szívét, lelkét, és közvetlenebbek velem. Strimmel öt éves, három éves volt, amikor megkaptam. Nagyon szerencsés voltam, hiszen igen hamar, egy évvel az igénylés után kaptam kutyát a miskolci Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványtól. Óriási ugyanis az igény a vakvezető kutyákra, mindig van várólista. Ám nem sorszám szerint kapják az igénylők a kutyákat, hanem igyekeznek megismerni a gazdákat és a kutyákat is töviről hegyire, próbálnak temperamentum és egyéb szempontok szerint egymáshoz illő párokat találni.

? Itt is arról van szó, hogy: pénzhiány egyenlő hosszú várólista?
?  A kutyák kiképzése hat-kilenc hónap, a költsége másfél millió forint. Évente sajnos csak 10-12 vakvezető kutya kiképzésére van pénz. Jelenleg száz kutya dolgozik az országban látássérült emberek mellett. Somogyban hármunknak van kiképzett kutyája.

? Strimmel. Nem túl gyakori név.
? A neve azért furcsa, mert Dániában született. Nyomoztam a neve után: annyit tesz, mint nálunk a Bodri. Kölyökként egy német kutyakiképző iskolába került, amelynek egy magyar hölgy képzett ki kutyákat. Dán gazdához került volna vissza, aki megbetegedett, és nem tudta fogadni. Aztán valamilyen oknál fogva nem maradhatott a német iskolában, s a magyar kiképző hölgy eladta a miskolci iskolának. Így került relatíve későn hozzám, mert általában két-két és fél éves korban jutnak a gazdikhoz a vakvezető kutyák.

? S előtte?
? Egy éves korig nevelőgazdáknál vannak, hogy családban szocializálódjanak. Minél inkább be kell avatni őket minden olyan szituációba, amibe a család kerülhet. Mert az csak az egyik része a kiképzésnek, hogy a kutya vizsgát tesz arról, hogy jutalomfalatért, vagy a kiképző kedvéért bizonyos dolgokat megtesz. Ám az, hogy tud-e együttműködni a gazdival, más kérdés: össze kell szoknia kutyának és gazdának, s közösen is vizsgázni kell.

? Mi az, amire képes egy vakvezető kutya, s mit túlzás elvárni tőle?
? Képes menet közben irányban tartani, kikerülni a járdán lévő akadályokat, és föl-lelépőt jelezni. De nem taxi, tehát nem úgy működik, hogy bemondunk egy címet, s odavezet. Viszont rettentő jól megjegyzi az útvonalakat, s ha szokott útvonalainkon járunk, s egy-egy üzlethez jó élmény fűzi, akkor szinte biztos, hogy legközelebb is ráfordul egy picit, szinte megkérdezve, bemegyünk-e? Vannak persze preferált helyei: mondjuk a kutyabolt, s az étterem, ahova járni szoktunk.

? Ha nincs rajta a vezetőhám, akkor olyan, mint bármely más kutya?
? Amikor csak pórázon van, akkor igen. Persze akkor sem tudja teljesen levetkőzni, hogy munkakutya. Azonban neki is megvannak a szabadidős tevékenységei, ahhoz hogy dolgozzon, minden nap jár neki a futtatás. A vezetés ugyanis nagyon nagy szellemi igénybevétel a kutyáknak, ezért csak nyolc-tíz éves korig dolgoznak.

? Van rossz tulajdonsága?
? Inkább azt mondanám, hogy vannak a kutyatartásnak nehézségei, s olyan dolgok, amikkel megnehezítik az életet. Például azt folyamatosan tanítani kell Strimmelnek, hogy ha megsimogatják, az nem azt jelenti rögtön, hogy játék van. Ezért szoktam az utcán néha visszautasítani a közeledést, ugyanis teljesen kizökkenti a munkából.

? A legjobb tulajdonsága?
? Éjjel-nappal képes szeretni, 24 órán át csóválni a farkát, örülni. A labrador klassz képessége, hogy gyakran hoz vissza, szed össze tárgyakat, ha leejtem. Már-már szertartás, ha megérkezünk, hozza a papucsomat is. Igazi családtag, hű társam: amikor szültem a kisebbik fiamat, egy hétig voltam távol, Strimmel pedig tiszta lelki beteg lett. Nem értette, mi történt velem, hogy a mindennapi látogatás után a fiúk egyedül tértek haza. Mondták, ült a kert közepén, és nézte a kaput, várt. Ahogy szinte mindig teszi a lábamon a fejével, s közben érzem, azt kérdezi: miben segíthetek?

Edelényiné Sebestyén Nóra

Szülés közbeni sérülés következtében látássérült. Gyógymasszőr, most otthon van kisebb fiával. Strimmel két éve segíti az életét. Bár színeket nagyon jól lát, a tárgyaktól való távolságot nem jól becsüli meg. Ezért különösen nehéz az oszlopok, lépcsők, a járdán lévő dolgok azonosítása, mint mondja: néha sajnos inkább hátráltatja, amit lát, nemhogy segítené.

Bejegyzés adatai

Vakon megbízhat bennünk!